Századokkal repítettek vissza a gondolataim, amikor az IGC
Global Promotions éves közgyűlésén a képen látható porcelán csészét
kézbe vettem. Elcsodálkoztam azon, hogy a cégközpont a tulajdonosoknak ezzel a
holland ajándéktárggyal kedveskedett, ami reklámajándékká az elegáns dobozára
helyezett logóval avanzsált. A cég „hollandiságának” hangsúlyozása ezek szerint
fontos a cégközpontnak és a Hong Kongban tartott közgyűlés helyszínére a
csészén látható mintázat utal. És ez az, ami már történelem (vagy „gondolta fene”:).
Az első kínai porcelánok kemény, mázas felülete, színeinek
élénksége, a kobaltból készült festék vonalainak élessége annyira lenyűgözték
az európaiakat, hogy a 17. században kínai porcelánt tartalmazó teljes
hajórakományok tartottak Kínából Hollandia felé, dacolva a spanyolokkal, portugálokkal és a
természettel.
 |
| Delphi kerámia |
Valódi porcelánt Európában majd csak 1708-ban sikerült egy
alkimistának előállítani Meissenben, így a hollandok a kínai porcelánt a
flamand és az olasz cseréppel tudták összehasonlítani, és ebből az összehasonlításból a
kínai áru került ki győztesen. 1640-re a porcelán elárasztotta Németalföldet, hiszen már a legközönségesebb házakban is
számos porcelán volt található, amit a hajózási technikák megváltozásának köszönhettek. A kínai fazekasok – mint
manapság a kínai éttermek- tisztában voltak vele, hogy olyan árut kell
gyártaniuk, ami eladható, tehát árujukat a külföldiek ízléséhez kell
igazítaniuk. Például az 1620-as években a csing-töcseni fazekasok elkezdtek
tulipánokat festeni, mert Európában dühöngött a tulipánmánia és ők azonnal
alkalmazkodtak a piac igényeihez, pedig soha nem láttak tulipánt.
A hollandok annyira rajongtak a fehér alapon kék mintás
porcelánért, hogy egyre nagyobb lett a kereslet, ami az árakat egyre
magasabbra emelete, és amit már nem tudtak kielégíteni a kínai kereskedők.
Az ügyes delfti fazekasok ugyan nem tudták a kínai kék-fehér
porcelán minőségét reprodukálni, de a tűrhető utánzatokat elérhető áron
kínálták. A kobaltos kék szín a kínaiság leheletét árasztotta, a mintázat pedig
olyan volt, amit az emberek kínainak gondoltak. A delfti fajansz karrierjét mi
sem jelzi jobban, hogy míg Angliában a porcelán neve china, addig Írországban delph.
És itt ez a csésze, amire a tipikus szélmalom kobaltkék színnel
van festve, így emlékeztetve a hollandok vállalkozó szellemére, hajózási technika
révén a tengeri kereskedelemben betöltött úttörő szerepére.
Köszönjük szépen, már csak azt kellene kitalálni, hogy mit is igyunk belőle.
Forrás:
Timothy Brook: Vermeer kalapja
CollectorS Guide to Antiques
